Sziasztok!

   A múltkor arról beszéltem, hogy milyen fontos hibákat követünk el párkapcsolatainkban, és most újabb okokat próbálok elétek tárni. Egy nagyon fontos hiba, mikor a kapcsolatunkra úgy gondolunk, mint a bevásárló listánk egy tételére. Kenyér kipipálva, tej kipipálva, kapcsolat kipipálva. Ez nagyon nagy hiba. A kapcsolat olyan dolog, amiért minden nap meg kell küzdeni, és még ha mindent meg is teszünk érte, akkor sem biztos, hogy éppen jót teszünk. Sajnos a kapcsolatok, is ciklikusan változók, ami azt jelenti, hogy egyszer jó, egyszer nem, de ettől még mindent meg kell tenni, azért, hogy működjön. Fontos dolog, hogy a párunk minden pillanatban érezze azt, hogy te ott vagy mellette, és mindenben számíthat rád. Ha ezt nem érzi, akkor kezdődnek a gondok. Vélt, és valós sérelmeket, kezdünk el egymás fejéhez vágni, és minél több ilyen történik, annál kevésbé van kedvünk tenni a kapcsolatunkért. Sokan követik el azt a hibát, hogy már nincs kedvük küzdeni érte, és szép lassan a láng kialszik.

   Sajnos ebben a folyamatban nyilván az is fontos szerepet játszik a mindennapos tennivalók sokasága, ami rengeteg időt, és energiát vesz el attól, hogy minőségi időt töltsünk el a párunkkal. Ez egy teljesen valós probléma sajnos a mai világban, és nem mondom, hogy ez könnyű, de időt kell tudni szakítani arra, hogy minőségi időt töltsünk el azzal, aki fontos nekünk, bármilyen nehéz is. Apró örömökkel, figyelmességekkel, törődéssel, odafigyeléssel, fent tudjuk tartani a kapcsolatunk színvonalát, persze ezt mind a két félnek meg kell tennie. Nyilván mindenkinek jól esik, mikor gondolnak rá. és megtesznek valamit a kedvéért. A másik ugyanezt az örömöt érzi, mikor te is megteszed neki, és egy fontos gondolat ezzel kapcsolatban az, hogy ne azért tedd meg neki, mert viszonzásra számítasz, hanem pusztán azért tedd meg neki, mert meg akarod tenni. Ezzel kapcsolatban hadd meséljek el egy érdekes történetet. Egy idős bácsi minden reggel elment az öregek otthonába, hogy ételt vigyen egy idős néninek. Az ápolók felfigyeltek a bácsira, és hónapokkal később megkérdezték, hogy miért visz minden reggel ételt a néninek, hiszen  itt minden nap kap rendes ételt. A bácsi azt felelte, hogy már öt éve visz minden reggel ételt a feleségének, és azért teszi, mert a felesége negyven éven keresztül készítette el neki a napi ételét. Egyébként a néni olyan beteg, hogy három éve, már nem is ismeri meg őt. erre minden ápoló elszörnyülködve kérdezte, hogyha a néni fel sem ismeri mát őt, akkor mégis miért töri magát minden reggel, és visz neki ételt, mire a bácsi csak ennyit felelt"Azért mert én tudom, hogy ő kicsoda". Ebben a szemléletben kell hozzáállnunk a párkapcsolatunkhoz, és persze ez sem garantálja azt, hogy kitart életünk végéig, de remélhetjük, és ha mégsem tart ki akkor is nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk azt magunknak, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy működjön.