Sziasztok!
Talán azzal kezdeném, hogy elmondom, mik a legnagyobb hibáink a párkapcsolatainkban. Az első, és legfontosabb téves elmélet, hogy hazudunk saját magunknak. Ez sajnos fontos része a mai világnak, és ettől nehéz függetleníteni magunkat. Csak menjetek fel a Facebook-ra, és boldognak látszó emberek tömegével fogtok találkozni. Akik nyaralnak, mindig mosolyognak, mindig jó helyekre járnak, boldog családi életet élnek, örülnek a gyerekeiknek, vagy egy ebédnek, amit feltétlenül meg kell osztani mindenkivel. Úgy érezhetitek, hogy körülöttetek mindenki boldog, csak te nem vagy az. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. Az igazságot, akkor fedezhetitek fel, ha kimentek az utcára, és megnézitek az embereket. Megtört, megkeseredett, szomorú, bánatos emberekkel lehet találkozni, akik mintha a The Walking Dead egyik részének fogatásán bandukolnának. Az élet kegyetlen módon bánik el mindenkivel, és ez látszik, ha a szemükbe néztek. Persze a Facebook-on mindenki mosolyog, de gyanítom, hogy szinte csak akkor mosolyognak, persze mindig van kivétel, de a nagy átlag ilyen. Ezért fontos, hogy legalább magunknak ne hazudjunk.
Fontos az, hogy legyünk tisztában saját értékeinkkel, és ne hitegessük magunkat, olyan álmokkal, és reményekkel, amik soha nem fognak beteljesedni. Egyszer azt mondta nekem valaki" vár még valahol rám valami jó". Ez egy jó gondolat, ami segíthet a mindennapok nehézségein átjutni, de egyben veszélyes is. Tévútra vihet, mert csoda csak ott várhat minket, ahol megfordulunk. Csak azért, hogy értsétek, ha a Wekerle telepen lakok, akkor a Gloriett telepen nem vár semmi, mert nem arra mozgok. Tudom, hogy nem a legjobb példa, de remélem értitek mit akarok ezzel mondani.Én például tudom, hogy nem lehetek űrhajós, ezért nem hitegetem magam(igaz nem is szeretnék az lenni, de ez már más lapra tartozik). Magunkkal legyünk őszinték, amennyire csak lehet, mert így sokkal kevesebb rossz dolog történik velünk életünk során. Persze ebben a világban ez egyre nehezebb, de valahol el kell kezdeni az igazmondást, és, ha magunkkal őszinték tudunk lenni, akkor egy idő után másokkal is tudni fogunk tisztán, és őszintén beszélni. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy mennyire tartom magam szavahihető embernek, illetve nekem lányaim vannak, és mit szólnék ahhoz, ha a lányaim olyan férjet választanának maguknak, mint én. A válasz nehéz, mert szavahihető, becsületes embernek tartom magam, de szeretném, ha a lányaim egy nálam jobb embert választanának maguknak, mert nekem is sok jellemhibám van.
Egy másik sarkalatos hiba a párkapcsolatokban a kommunikáció hiánya, vagy a nem megfelelő kommunikáció. Egy kedves hölgy ismerősöm panaszolta el nekem, hogy még alig van együtt három éve a párjával, és már szinte semmi közös téma nincs, amiről lehetne beszélgetni, sőt egy közös bevásárlást sem tudtak összehozni, már hat hete. ha ebbe kicsit jobban belegondolunk, akkor elég kiábrándító a helyzet. Hiszen kinek mondanám el a jó, és a rossz híreket, mint annak a valakinek, akivel élem az életem. Kire számíthatok, ha baj van, mint a páromra. Kitől várhatok pár nyugtató szót, mikor a élet viharos hullámai maguk alá akarnak temetni, mint a társamtól. Ha ez nincs meg három év után sem, akkor mire számítsunk hosszabb idő eltelte után. Tíz év múlva meg sem ismerjük egymást? Talán ez egy kicsit durva, de sajnos a probléma valós. A másik a nem megfelelő kommunikációra is hoztam egy igen érdekes példát. Ugyan ez a hölgy ismerősöm mondta nekem, hogy a párja egy vita során,azt mondta neki!kifogott halat nem szabad etetni". Üzenem minden férfi társamnak, hogy ilyeneket még viccből se mondjunk annak, akivel együtt élünk, mert tuti, hogy zokon fogja venni, mert elég furcsán hangzik. Olyan érzést kelthet a másikban, hogy már nem kell harcolni érte, mert már megvan, mintha csak a bevásárlólista egy tételéről lenne szó, ami nagyon messze van a valóságtól.
Fontoljátok, meg, mert sokkal könnyebbé tehetitek a saját életeteket, ha csak végiggondoljátok, azokat, amiket leírtam. A véleményetek persze lehet más, nincs azzal semmi baj, de arra kérlek csak gondoljátok át.
