Sziasztok!

   A múltkor arról beszéltem, hogy milyen fontos hibákat követünk el párkapcsolatainkban, és most újabb okokat próbálok elétek tárni. Egy nagyon fontos hiba, mikor a kapcsolatunkra úgy gondolunk, mint a bevásárló listánk egy tételére. Kenyér kipipálva, tej kipipálva, kapcsolat kipipálva. Ez nagyon nagy hiba. A kapcsolat olyan dolog, amiért minden nap meg kell küzdeni, és még ha mindent meg is teszünk érte, akkor sem biztos, hogy éppen jót teszünk. Sajnos a kapcsolatok, is ciklikusan változók, ami azt jelenti, hogy egyszer jó, egyszer nem, de ettől még mindent meg kell tenni, azért, hogy működjön. Fontos dolog, hogy a párunk minden pillanatban érezze azt, hogy te ott vagy mellette, és mindenben számíthat rád. Ha ezt nem érzi, akkor kezdődnek a gondok. Vélt, és valós sérelmeket, kezdünk el egymás fejéhez vágni, és minél több ilyen történik, annál kevésbé van kedvünk tenni a kapcsolatunkért. Sokan követik el azt a hibát, hogy már nincs kedvük küzdeni érte, és szép lassan a láng kialszik.

   Sajnos ebben a folyamatban nyilván az is fontos szerepet játszik a mindennapos tennivalók sokasága, ami rengeteg időt, és energiát vesz el attól, hogy minőségi időt töltsünk el a párunkkal. Ez egy teljesen valós probléma sajnos a mai világban, és nem mondom, hogy ez könnyű, de időt kell tudni szakítani arra, hogy minőségi időt töltsünk el azzal, aki fontos nekünk, bármilyen nehéz is. Apró örömökkel, figyelmességekkel, törődéssel, odafigyeléssel, fent tudjuk tartani a kapcsolatunk színvonalát, persze ezt mind a két félnek meg kell tennie. Nyilván mindenkinek jól esik, mikor gondolnak rá. és megtesznek valamit a kedvéért. A másik ugyanezt az örömöt érzi, mikor te is megteszed neki, és egy fontos gondolat ezzel kapcsolatban az, hogy ne azért tedd meg neki, mert viszonzásra számítasz, hanem pusztán azért tedd meg neki, mert meg akarod tenni. Ezzel kapcsolatban hadd meséljek el egy érdekes történetet. Egy idős bácsi minden reggel elment az öregek otthonába, hogy ételt vigyen egy idős néninek. Az ápolók felfigyeltek a bácsira, és hónapokkal később megkérdezték, hogy miért visz minden reggel ételt a néninek, hiszen  itt minden nap kap rendes ételt. A bácsi azt felelte, hogy már öt éve visz minden reggel ételt a feleségének, és azért teszi, mert a felesége negyven éven keresztül készítette el neki a napi ételét. Egyébként a néni olyan beteg, hogy három éve, már nem is ismeri meg őt. erre minden ápoló elszörnyülködve kérdezte, hogyha a néni fel sem ismeri mát őt, akkor mégis miért töri magát minden reggel, és visz neki ételt, mire a bácsi csak ennyit felelt"Azért mert én tudom, hogy ő kicsoda". Ebben a szemléletben kell hozzáállnunk a párkapcsolatunkhoz, és persze ez sem garantálja azt, hogy kitart életünk végéig, de remélhetjük, és ha mégsem tart ki akkor is nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk azt magunknak, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy működjön.

Sziasztok!

   Talán azzal kezdeném,  hogy elmondom, mik a legnagyobb hibáink a párkapcsolatainkban. Az első, és legfontosabb téves elmélet, hogy hazudunk saját magunknak. Ez sajnos fontos része a mai világnak, és ettől nehéz függetleníteni magunkat. Csak menjetek fel a Facebook-ra, és boldognak látszó emberek tömegével fogtok találkozni. Akik nyaralnak, mindig mosolyognak, mindig jó helyekre járnak, boldog családi életet élnek, örülnek a gyerekeiknek, vagy egy ebédnek, amit feltétlenül meg kell osztani mindenkivel. Úgy érezhetitek, hogy körülöttetek mindenki boldog, csak te nem vagy az. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. Az igazságot, akkor fedezhetitek fel, ha kimentek az utcára, és megnézitek az embereket. Megtört, megkeseredett, szomorú, bánatos emberekkel lehet találkozni, akik mintha a The Walking Dead egyik részének fogatásán bandukolnának. Az élet kegyetlen módon bánik el mindenkivel, és ez látszik, ha a szemükbe néztek. Persze a Facebook-on mindenki mosolyog, de gyanítom, hogy szinte csak akkor mosolyognak, persze mindig van kivétel, de a nagy átlag ilyen. Ezért fontos, hogy legalább magunknak ne hazudjunk.

   Fontos az, hogy legyünk tisztában saját értékeinkkel, és ne hitegessük magunkat, olyan álmokkal, és reményekkel, amik soha nem fognak beteljesedni. Egyszer azt mondta nekem valaki" vár még valahol rám valami jó". Ez egy jó gondolat, ami segíthet a mindennapok nehézségein átjutni, de egyben veszélyes is. Tévútra vihet, mert csoda csak ott várhat minket, ahol megfordulunk. Csak azért, hogy értsétek, ha a Wekerle telepen lakok, akkor a Gloriett telepen nem vár semmi, mert nem arra mozgok. Tudom, hogy nem a legjobb példa, de remélem értitek mit akarok ezzel mondani.Én például tudom, hogy nem lehetek űrhajós, ezért nem hitegetem magam(igaz nem is szeretnék az lenni, de ez már más lapra tartozik). Magunkkal legyünk őszinték, amennyire csak lehet, mert így sokkal kevesebb rossz dolog történik velünk életünk során.  Persze ebben a világban ez egyre nehezebb, de valahol el kell kezdeni az igazmondást, és, ha magunkkal őszinték tudunk lenni, akkor egy idő után másokkal is tudni fogunk tisztán, és őszintén beszélni. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy mennyire tartom magam szavahihető embernek, illetve nekem lányaim vannak, és mit szólnék ahhoz, ha a lányaim olyan férjet választanának maguknak, mint én. A válasz nehéz, mert szavahihető, becsületes embernek tartom magam, de szeretném, ha a lányaim egy nálam jobb embert választanának maguknak, mert nekem is sok jellemhibám van. 

   Egy másik sarkalatos hiba a párkapcsolatokban a kommunikáció hiánya, vagy a nem megfelelő kommunikáció. Egy kedves hölgy ismerősöm panaszolta el nekem, hogy még alig van együtt három éve a párjával, és már szinte semmi közös téma nincs, amiről lehetne beszélgetni, sőt egy közös bevásárlást sem tudtak összehozni, már hat hete.  ha ebbe kicsit jobban belegondolunk, akkor elég kiábrándító a helyzet. Hiszen kinek mondanám el a jó, és a rossz híreket, mint annak a valakinek, akivel élem az életem. Kire számíthatok, ha baj van, mint a páromra. Kitől várhatok pár nyugtató szót, mikor a élet viharos hullámai maguk alá akarnak temetni, mint a társamtól. Ha ez nincs meg három év után sem, akkor mire számítsunk hosszabb idő eltelte után. Tíz év múlva meg sem ismerjük egymást? Talán ez egy kicsit durva, de sajnos a probléma valós. A másik a nem megfelelő kommunikációra is hoztam egy igen érdekes példát. Ugyan ez a hölgy ismerősöm mondta nekem, hogy a párja egy vita során,azt mondta neki!kifogott halat nem szabad etetni". Üzenem minden férfi társamnak, hogy ilyeneket még viccből se mondjunk annak, akivel együtt élünk, mert tuti, hogy zokon fogja venni, mert elég furcsán hangzik. Olyan érzést kelthet a másikban, hogy már nem kell harcolni érte, mert már megvan, mintha csak a bevásárlólista egy tételéről lenne szó, ami nagyon messze van a valóságtól. 

   Fontoljátok, meg, mert sokkal könnyebbé tehetitek a saját életeteket, ha csak végiggondoljátok, azokat, amiket leírtam. A véleményetek persze lehet más, nincs azzal semmi baj, de arra kérlek csak gondoljátok át. 

Sziasztok!

   Mivel is kezdjem? Talán azzal kezdeném, hogy a blogom a Párkapcsolatok címet viseli. Azért ezt a témát választottam, mert szerintem ez az egyik legfontosabb dolog életünkben. Az ember alapvetően társas lény, tehát mindenkinek szüksége van valakire(aki mást mond az hazudik). A lelkünk mélyén szerintem mind ugyanazt keressük. Megtalálni azt a valakit, akivel leélhetünk egy életet. Rátalálni arra a valakire, akivel az élet viszontagságait együtt tudjuk átvészelni, és akivel kölcsönösen szebbé tudnánk varázsolni egymás. és a környezetünk életét. Minden ember számára a két legfontosabb dolog hogy szeressen, és, hogy szeretve legyen. A csoda akkor következik be, mikor azt a valakit szeretjük, aki cserébe viszont szeret minket.

   A téma mindenkinek fontos szerepet játszik az életében, bár sokan lebecsülik a jelentőségét, de annál boldogabb ember nincs, mint aki szeret, és viszontszeretik. Ennél szerintem már csak a gyermekáldás jelenthet nagyobb örömet, de az egy másik téma. Ha megkérdezek bárkit, hogy mit szeretne az életben elérni, akkor nagyjából hasonló válaszokat kapok. Párkapcsolatot, családot, karriert, otthont, nyugodt és biztonságos anyagi hátteret. Szinte mindannyian ezekre a dolgokra vágyunk, csak másképp képzeljük el az utat, ami elvezet minket céljaink eléréséhez. A sorrend persze változhat. Ez az én fontossági sorrendem, mert nekem mindig a párkapcsolat volt a lista tetején, és még mindig hiszek abban, hogy a monogámia a legszebb dolog a világon, amit a gyermek születése koronáz meg. Annyi megindító történetet tudnék arról mesélni, hogy a szerelem ereje mennyit tud hozzátenni a mindennapokhoz, de most ezt kihagyom, talán egy másik alkalommal. 

   Inkább arról beszélnék egy kicsit, hogy mit kéne tennünk. Tanulnunk kéne sokat a gyermekektől. Ők nem gondolkodnak, mint mi, hanem a megérzéseikre hagyatkoznak, és, ami nagyon fontos hisznek. Nem gondolkodnak azon, hogy a Télapó, hogy jut el egy este alatt minden gyerekhez a Földön, de eszükbe sem jut az, hogy nem fog jönni, mert hiszik, és meg vannak győződve arról, hogy jönni fog. Ezt a hitet, és meggyőződést, kéne megtanulnunk tőlük, és sokkal többet kéne nekünk is a megérzéseinkre hagyatkoznunk, ahelyett, hogy a racionalitás, és a félelemeink meggátoljanak abban, hogy megtegyük azt, amit igazán szeretnénk. Az lenne a feladatunk, hogy a mai napon mindent megtegyünk azért, hogy egy hittel, és reményekkel teli szebb holnapra ébredjünk, a félelmeinket pedig győzzük le, mert csak gátolnak minket abban, hogy teljes életet éljünk.

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata